A II. Vatikáni Zsinat az egyházat Isten vándorló népéhez hasonlítja. Ezt a népet nagyon szépen jellemzi a húsvéti idő egyik evangéliuma, amely az emmauszi tanítványokról szól. Történetük egyben a szent három nap lelki lenyomata.
A tanítványok egy gyászeseményből érkeznek. Jézus keresztre feszítése után szomorúak és lehangoltak. Reménytelenül indulnak el Jeruzsálemből, úgy gondolják, minden elveszett, a mester, a próféta, akit Messiásnak hittek, meghalt. Útközben egy ismeretlen szegődik melléjük, aki nagyon diszkréten és tapintatosan föltárja nekik az írásokat és elmagyarázza, mi és miért történt. A tanítványok csak Emmauszba érkezve, a kenyértörés pillanatában ismerik fel az idegenben a Feltámadt Urat. Értelmük megvilágosodik és annyira lelkesek lesznek, hogy még aznap éjszaka visszamennek Jeruzsálembe, hogy a többi tanítványnak is megvigyék az örömhírt.
A Húsvét üzenete számunkra hasonló ahhoz, amit az emmauszi tanítványok megértettek: nem a szomorúságé, nem a kudarcé, nem a halálé a végső szó, hanem a feltámadt Jézus Krisztusé. Ezt a hitet szeretnénk most újra a középpontba állítani miközben a világ tele van megpróbáltatásokkal. Egy évvel ezelőtt még zárt ajtók mögött ünnepelhettük a húsvétot, és bár most feloldották a korlátozásokat, a félelem nyomai ott vannak sokakban. A szomszédunkban súlyos testvérháború dúl, ez is sokakban félelmet kelt, nem beszélve a menekülők megpróbáltatásairól. Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy – mint az emmauszi úton elkeseredetten haladó tanítványok mellett - Jézus minden körülmények között mellettünk van. Jelenléte most is diszkrét, de felismerteti magát, ha figyelünk rá. És megadja a kegyelmet, hogy amikor felismertük, akkor a mi szívünk is lángoljon a felismerés örömétől. Visszatekintve látni fogjuk, hogy a fájdalomban is elkísért, a nehézségekben, a gyászunkban, a belső küzdelmeinkben, külső megpróbáltatásainkban is velünk volt, és mindig megmutatta, merre tovább.
Húsvét azt szeretné bennünk tudatosítani, hogy a szent három nap lelki útja valójában életünk útja: amelyen van nagypéntek, vagyis fájdalom, küzdelem, kereszthordozás. Élhetünk meg olyan pillanatot, amikor a nagyszombati ürességet érezzük: a halott Krisztus a sírban fekszik, mintha nem lenne Isten. De mi tudjuk, hogy eljön Húsvét hajnala, és ez a vígaszunk és bátorításunk minden nehézség közepette.
Kívánom, hogy úgy öntse el lelkünket az öröm, ahogy a hajnalban felkelő nap szórja szét sugarait. Ezt a fényáradatot nem lehet elzárni, utat tör magának, hirdeti, hogy van élet, van remény, van föltámadás. „Az odafent valókat keressétek” tanítja Szent Pál apostol a kolosszeiekhez írt levelében. Kövessük ezt a tanítást, emeljük fel a lelkünket és higgyük, hogy Jézus minden körülmények között velünk van. Ha Őt befogadjuk, ha merünk vele találkozni, mint az emmauszi tanítványok, akkor megnyitja értelmünket, megnyitja a szívünket, és megmutatja a feltámadás örömét és boldogságát.
Ennek az örömnek a megtapasztalását kívánom mindenkinek 2022. Húsvétján.
Marton Zsolt, püspök sk.
