Kmetty Károly, Őrbottyán újonnan megválasztott polgármester exkluzív interjút adott lapunknak. Egyelőre még csak az új helyzetről kérdeztük. Hivatalba lépése után néhány héttel megkérdezzük majd a város előtt álló feladatokról, lehetőségekről is.
Számított a sikerre?
Elemezve a jelölteket, felkészültségüket, eddigi munkájukat, a „dobogó” első három helyének valamelyikére befutónak tartottam magam. Mivel a jelöltek szinte mindegyike fel tudott mutatni olyan pozitív elemet, elemeket, amelyek a támogatók számára fontosak lehettek a döntés meghozatalánál, szorosabb, csak néhány szavazatnyi különbségre számítottam az esélyes jelöltek között. Szinte mindenki a változás szükségességéről beszélt, viszont a választói aktivitás lehetett volna jóval nagyobb.
Elégedett a képviselő testület összetételével?
Az élet messzemenően alátámasztotta azt a véleményemet, hogy a választás, a megválasztott képviselők személye nem kívánságműsor kérdése. Nekem ezt az összetételű testületet osztotta a tisztelt választók közössége, velük kell együtt dolgoznom.
Az előző polgármester, Cserepka András, tagja lett a képviselő testületnek. Ön szerint ez egészséges, kezelhető helyzet?
A választók a negyedik helyre hozták be a képviselőjelölti listán, ha magamat kiveszem onnan. Ezzel nincs mit vitatkozni. Együtt kell működnünk, és bizonyára Ő is belátja ennek fontosságát, a település fejlődése érdekében. Itt széthúzásnak helye nincs. Gondolkodásban, vezetői tulajdonságokban, habitusban nyilván eltérőek vagyunk, de ezt kezelhetőnek tartom.
Ön a választási kampányban nem ígérgetett, sőt az ígérethullám ellen szólalt fel. Nem nyomtatott színes, többoldalas, többféle szórólapot, plakátjával sem igen lehetett találkozni. Egyszer dobtak be egy egyoldalas, egyszerű kis szórólapot a postaládákba. Ennek ellenére Ön nem csak a polgármester választást nyerte meg, hanem képviselőjelöltként is a legtöbb szavazatot kapta. Mi volt sikerének titka?
Őrbottyán lélekszámban nem nagy település. Itt az emberek többsége jól ismeri egymást, az a fajta elidegenedés, amely a nagyobb városokra, de különösen a fővárosra jellemző, szerencsére itt még nem ütötte fel a fejét. Itt az emberek beszélgetnek egymással, civil szervezetek, vallási közösségek működnek, tehát minden feltétel adott ahhoz, hogy egy ilyen fontos helyi esemény előtt véleményt, „eszmét” cseréljenek egymással. Igen nagy szerepe lehet ilyenkor olyan támogatók segítségének, akik nem fizetett aktivistaként, hanem felkérés nélkül, meggyőződésből, önzetlenül járják a települést, beszélgetnek az emberekkel, kampányolnak jelöltjükért. Nekem volt ilyen, és ezúton is köszönöm Monori Jánosnak, „Jatának”, hogy szabadidejét feláldozta a siker érdekében.
Másrészt kihasználtam az internet adta lehetőségeket, (köszönet az értékes tanácsokért Madarász Endrének) és egy-egy bejegyzésen keresztül igyekezetem magamról, gondolkodásmódomról, értékrendemről, az ígérgetésekkel kapcsolatos véleményemről kiegészítő információkat nyújtani a hálón elérhető emberek számára. Ők pedig nyilván megosztották az ott elhangzottakat másokkal, beszéltek róla, mind a hálón, mind az életben. És ezt tartom a legfontosabbnak. Beszéljünk egymással. A kollektív „bölcsesség” messzebb visz, mint az egyéni okoskodás.
Három polgármesterjelölt vetélytársa is bekerült a képviselőtestületbe, és ott van a volt polgármester is. Nem tart attól, hogy fúrni fogják?
Bízom abban, hogy mindenki tartja magát ahhoz a kampányígéretéhez, hogy a település érdekét helyezi minden elé. Ha kudarcként, személyes sértettségként fogja fel valaki a választás eredményét, és eszerint dolgozik, akkor sehova sem fogunk jutni, hisz az érdemi munka helyett előtérbe kerül a gáncsoskodás. Én partnerként tekintek minden képviselőre, együttműködést ajánlok mindenkinek. Bízom abban, hogy élni is fognak ezzel, és hiszek abban, hogy közösen egy élhetőbb, fejlődő várost tudunk létrehozni.
Ön sokat kritizálta a közelmúltban rosszul megvalósult csapadékvíz elvezetést. Most mindez az Ön nyakába szakadt. Mi lesz a megoldás?
A legfontosabb, hogy át kell tekinteni az ezzel kapcsolatos szerződéseket, a műszaki tartalmat, meg kell vizsgálni, ki mire, milyen feltételekkel adott megbízást, abból mi valósult meg, mi lett kifizetve, a projekt irodával egyeztetni kell, hogy le lehet-e, és mikor zárni a projektet. Minden további lépés ezektől függ. Nem tettem le arról, hogy a múlt századi műszaki megoldás helyett egy, a korábbi megállapodásoknak megfelelő korszerű csapadékvíz elvezetés valósuljon meg, de ezt a fontossági sorrendet figyelembe véve összhangba kell hozni a település más részein jogosan igényelt fejlesztésekkel.
Nagyon sokan kritizálták a városban az elmúlt ciklusokban a hiányos, sokszor elégtelen tájékoztatást a városvezetés részéről. Ezen hogyan próbál meg változtatni?
Látszik, hogy a havonta megjelenő Hírmondó nem elegendő. A lapzárta, a nyomdai átfutás és a terjesztés igényelte megkötés miatt egyes hírek késve, vagy idejét múltan jutnak el a lakosokhoz. Sokkal jobban ki kell használni az internet adta lehetőségeket, az Önkormányzat honlapjába életet kell lehelni, ki kell alakítani egy olyan közösségi felületet, ahol mindenki el tudja mondani a településsel kapcsolatos észrevételeit, el tudja juttatni panaszait a hivatal, illetve a képviselőtestület számára. Ennél gyorsabb, célirányosabb eszköz nincs. Újra meg kell vizsgálni a nyilvános testületi ülések élő, vagy felvételről történő közvetítésének lehetőségét. Javasolni fogom, hogy a testületen belül legyen olyan képviselő, aki felügyeli a lakossági kommunikáció működését, és javaslatokat, előterjesztéseket fogalmaz meg a fejlesztés irányaira.
Önnek polgármesterként mi lesz az első sikere és milyen kudarctól tart leginkább?
Az első siker az lenne, ha a Testület, a Bizottságok nagyon gyorsan felállnának, azaz megállapodás születne az alpolgármester, a bizottsági elnökök, a tagok, a külső tagok személyéről, a lehető leggyorsabban elkészülnének a tartalommal feltöltött bizottsági ütemtervek, programok, így az érdemi munka azonnal kezdődhetne, melynek egyik legfontosabb eleme a jövő évi költségvetés tervezése, és tárgyalása.
Kudarc? Remélem, nem zuhannak ki „csontvázak a szekrényből”, és nagyon gyorsan el tudjuk kezdeni a pályázatok előkészítését, azaz „támadást indíthatunk” a fejlesztési források minél nagyobb hányadának megszerzéséért. Ha lesznek akadályozó tényezők, és már az elején hátrányba kerülünk más önkormányzatokkal szemben, azt bizony komoly kudarcként élném meg.
Ha öt év múlva újra indul a választáson, lesz-e olyan helyzetben a város, és lesz-e olyan helyzetben Ön, hogy már ígérhessen a kampányban?
Remélem, Őrbottyán öt év alatt olyan fejlődési útra lép, hogy a kampányban csak annyit kelljen mondani: „A folytatás érdekében támogassanak”.
Végezetül még egyszer szeretném megköszönni a választók bizalmát, a gratulációkból felém áradó bátorítást, és kérem a lakosság támogató együttműködését a közös célok megvalósítása érdekében.
Köszönöm az interjút!
Hrabóczki József Sándor
