Az étkezési mák származási helyének Közép-Ázsia jelölhető meg, innen terjedt el. Mára a világ minden pontján megtalálható és termeszthető mák.
Története egészen Kr.e. 4000-ig nyúlik vissza, amikor már a sumérok rajzaikon ábrázolták a mákot. A képek földöntúli boldogságot sugallnak, ami azt jelentheti, hogy az ópiumot (a mák egy lehetséges felhasználási formáját) már akkor ismerték elődeink. Kr.e. 1300-ra már Egyiptomban is ismert és termesztett növényként tekintettek a mákra, amit az öröm növényének kereszteltek el, továbbá feljegyzések bizonyítják, hogy fájdalomcsillapító szerként is használták. Kr.e. 330-ban Nagy Sándor hódításai során egészen Indiáig terjedt el a máktermesztés. Kr.u. 1. századtól pedig egyre gyakrabban gyógyítottak mákból készített készítményekkel hasmenést és a vérhast. A mákból előállított ópium pontos hatóanyagait a 19. században sikerült megismerni, melyek közül a mai napig használunk többet is gyógyításra. Ezek:
a morfin – fájdalomcsillapításra,
a kodein – köhögésre,
a papaverin – görcsoldásra.
A mákhasználat hazánkban is hosszú időszakra nyúlik vissza. Régen a nyugtalan, rosszul alvó gyerekeknek mákgubóból készült főzete, vagy a növény levelét adták. Szerencsére manapság már nem ópioid hatása miatt használja az átlagember a mákot, sokkal inkább finom sütemények töltelékeként (pl. pozsonyi kifli), tésztaételek ízesítésére, vagy a mákosguba elkészítéséhez. Magyarországon már csak a rózsaszín virágú kerti mák termeszthető étkezési célra, a többit a magas alkaloidtartalmuk miatt betiltották.
forrás:
