V20181216

Utolsó módosítás07:01:31 AM

Párnacsaták - pártok, polgárok

 

Nagy Attila Tibor politológussal, a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzőjével beszélgettünk a magyarországi politikai pártok helyzetéről, hozzánk való viszonyáról.

- Úgy néz ki, alaposan átrendeződik Magyarország párttérképe. A FIDESZ mellett nincs jobbközép párt, Az FKgP és az MDF Orbáni bedarálása sikeres volt, A KDNP önálló pártnak nem igazán tekinthető, hiszen a közvélemény kutatók külön nem is tudják mérni népszerűségét. Az SZDSZ megszűnésével megszűnt a liberalizmus a palettán, a maradék liberális erők balosodnak. Az üstökösként indult Együtt 2014. rögtön súlyosan megvágta az MSZP-t, az LMP oszlóban van, és talán a Jobbik is lassan elindult a MIÉP-es úton. Osztja ezeket a meglátásokat?

- Magyarország pártpolitikai térképe igazából a 2010-es választásokkal rendeződött át, a mostani átrendeződés a pártpolitikai paletta baloldali térfélen zajlik. Megindult a verseny a baloldalon belül az Együtt 2014 és az MSZP között, a tét az, ki tudja magának vindikálni az ellenzék vezető erejét, és ezzel együtt a miniszterelnök-jelölt állítási jogot a baloldali ellenzéken belül. Az LMP ebbe a versenybe nem tud beleszólni, a Jobbik pedig már korábban lemaradt az ellenzék vezető ereje címének megszerzéséért folytatott versenyfutásban.

- Az olyan pártocskáknak, pártcsíráknak, mint a Demokratikus Koalíció vagy a 4K! van-e esélyük tényleges szerepre a színpadon, vagy csak műsorszünet kitöltőnek tekinthetők?

Jelenleg nincs komoly szerepük, a 4K! támogatottsága jelenleg nem mérhető, a DK-t pedig megterheli Gyurcsány személy, és az is hátrány, hogy nincs önálló parlamenti frakciója. Ráadásul Gyurcsány idejekorán kiállt Bajnai miniszterelnöksége mellett, és ez felvetheti a kérdést: ugyan miért kell a pici DK-ra szavazni, nem jobb akkor egyből az erősebbnek tűnő Bajnai mögé állni? A DK-t gyengíti az is, hogy elnökségében alig van új, hiteles és tehetséges politikus.

- Mi az oka annak, hogy bár ellenzéki oldalon mindenki egyetért azzal, hogy csak közösen tudják legyőzni a FIDESZ-t, mégis többet beszélnek a külön utakról és a másikkal szembeni fenntartásokról, mint egy együttműködés tartalmi és módszerbeli kérdéseiről? Helyezkedésről, jobb alkupozíciók megszerzéséről van szó, vagy tényleg vannak antagonisztikus ellentétek az ellenzéki oldalon?

- Szó van természetesen helyezkedésről, korántsem mindegy, hogy a választási kampány kezdete előtt melyik ellenzéki erő lesz a legerősebb, és tud ezáltal jó tárgyalási pozíciót felmutatni. Ugyanakkor fontosnak tartom a programbéli különbségeket. Nem lesz könnyű például az LMP multikkal szembeni kritikai hozzáállását összeegyeztetni Bajnaiék elképzeléseivel, vagy akár a paksi atomerőmű bővítésében megegyezni.

- A 2014-es választásokon fog-e érdemi szerepet játszani az LMP?

Válasz: Ha így folytatják, aligha. Elérte őket a „kisgazdásodás”, a parlamentből való kiesés szele. A magyar választók nem szeretik azokat a pártokat, amelyek „veszekednek” – még önmagukkal is.

- És mi lesz a Jobbikkal? Ha ő lesz a mérleg nyelve, igen komoly csapdahelyzetbe kerül, vagy igazuk lesz a szélsőjobbot Orbánnal más most összeboronálóknak?

Ebben az esetben az is csapdahelyzetbe kerül, aki a Jobbikkal összeáll. Az nem teljesen kizárt, hogy a Jobbik kívülről támogasson egy Fidesz-kormányt. Hollandiában a szélsőjobboldalinak besorolt Wildersék Szabadságpártja a 2010-es választások után is kívülről támogatta nemrég a kormányt, igaz, ez a konstrukció nem is bírt ki egy teljes ciklust, ez a fajta együttműködés két éven belül felbomlott, Wildersék pedig meggyengültek. Ráadásul egy Jobbik által támogatott kormány eléggé szalonképtelen lenne tőlünk nyugatra – hacsak a Jobbik nem mérséklődik addig tovább.

- Jó lesz-e nekünk polgároknak, ha 2/3-al verik meg a FIDESZ-t és visszacsinálnak mindent, vagy kialakítanak egy megint új rezsimet.

Csak akkor lesz jobb nekünk, polgároknak, hogy ha egy Fideszt esetleg felváltó új hatalom jobb kormányzást tud felmutatni a mostaninál. Ha győzne is a mostani ellenzék, a dolgok jelenlegi állása szerint legalábbis csak egy baloldali szövetség tudja a Fideszt megverni, ebből adódóan koalíciós, akár három-négy párti kormány is elképzelhető 2014 tavasza után. Tekintettel a baloldali térfélen lévő személyi, és programbéli ellentétekre, egy ilyen koalíció csak komoly nehézségekkel tartható egyben.

Működőképes lesz-e egy a mostani ellenzékből megalakuló egyszerű többséget szerző kormány a FIDESZ által felépített rezsimben?

- Ha egy új baloldali kormány úgy kívánná felszámolni a Fidesz közjogi rendszerét, hogy a kétharmados többséget nem szerzi ehhez meg, akkor alkotmányos válság is beköszönthet, mert a majdani jobboldali ellenzék (ha Orbán marad a vezetője) nem fogja elismerni a Fidesz-féle alkotmányos rendszer lerombolását. Ilyen kiélezett helyzetben már abban sem lesz egyetértés, hogy milyen alkotmányjogi szabályok vonatkoznak az országra, vagyis a politikai konfliktusokat egyre kevésbé lehetne a politikai rendszer keretén belül megoldani ebben az esetben.

A 2/3-al Orbán nem csinálhatta volna meg gyakorlatilag ugyanezt, amit megcsinált kicsit lassabban, (látszat) egyeztetésekkel, egy-két nagyvonalú gesztussal, úgy, hogy ne legyen ilyen népszerűség vesztésük?

- Egyértelmű nemmel felek erre a kérdésre. A Fidesz úgy gondolta, hogy a ciklus első felében kell meghoznia az ország átalakításához szükséges új alkotmányt (alaptörvényt), és a megannyi más jogszabályt. A ciklus második szakaszában kellene pedig konszolidálni a hatalmat, bejáratni az új törvényeket. Miután azonban nagyon sok, köztük rendszerszintű törvényről van szó (gondoljunk csak a nyugdíjrendszer, a közigazgatás, az önkormányzati rendszer reformjára!), ezek meghozatalához ebben a felfogásban persze kevés idő maradt. Látni kell, hogy Magyarország 2010-ben olyan mély válságba jutott, hogy az ország változtatásokért kiáltott. Az persze más kérdés, szükség volt- e az ország ilyetén való átalakítására, sok részletet okkal és joggal lehet bírálni.

Az Orbán kormányban miért nem a tényleges és népszerű szakemberek jutottak szerephez? Miért nem lehet Pokorni Hoffman helyett, Varga Matolcsy helyett, stb. Orbán ennyire félti hatalmát, hogy a Kádári kontraszelekciót alkalmazza?

Pokorni ellenezte az oktatást, kultúrát, egészségügyet összegyömöszölő csúcsminisztériumot, ő szívesebben lett volna az önálló oktatási tárca vezetője, ahogy az az első Orbán-kormány idején is volt. Pokorni egyfelől alulmaradt a Hoffmannal folytatott hatalmi harcban, másfelől Orbán számára túlságosan is kritikus az oktatás átalakításával kapcsolatban. Vele azonban továbbra is számolni kell, még mindig tagja a Fidesz elnökségének. Matolcsy gondolkodásában nagyon közel áll Orbánhoz, az ő gazdaságpolitikája egyúttal Orbán gazdaságpolitikája is. Ez nem a kádári kontraszelekció, inkább arról van szó, hogy Orbánék szerint a korábbi húsz évben inkább a nyugati érdekeknek való megfelelés dominált a kormánypolitikában, az ország mégsem lett egy fejlett ország, és kezdett lemaradni a többi kelet-közép európai országhoz képest. Akkor már megpróbálnak gyakrabban ütközni, ha már szerintük a simulékonyabb magatartással nem jutottunk túl messzire. 

- A rendszerváltás előtt mi voltunk a szocialista országok között a „legdemokratikusabbak”, az életszínvonal – Jugoszláviát leszámítva – a legmagasabb, a rendszerváltáskor és az utána következő néhány évben Magyarországra jóval több működő tőke jött, mint a többi volt szocialista országba együttvéve. Miért nem tudtunk bánni ezekkel a hatalmas lehetőségekkel, hol rontottuk el?

Itt van a kutya elásva, ahogy az előbb kifejtettem, ebben rejlik a Fidesz hozzáállása is, annyiban, hogy még a saját első kormányzásához képest is sok új dolgot próbál ki (pl. bankadó), mondván: nagyon mást kellett csinálni, mint amit az előző húsz év hozott.

A behozott működő tőke önmagában nem hoz jólétet, mert sok esetben nem szívott fel elegendő munkaerőt. Bizonyítja ezt, hogy az 1989-1991/92 között megszűnt egymillió munkahely nagyobb részt most is hiányzik, a foglalkoztatottsági rátánk (kb. 55%) az EU-ban az egyik legalacsonyabb. Meggyőződésem, hogy az akkori privatizáció sem volt egyértelmű sikertörténet, sok esetben ennek a magyar termelési ágazatok (pl. élelmiszer-feldolgozás) látták kárukat, az energiaszektor 1995/96-os eladása is erőteljesen növelte a külföldi befolyást, gyengítve ellenben a magyar kormány gazdaságpolitikai mozgásterét (nem mellesleg, Orbánék ezen próbálnak változtatni).  Nagyon kevés figyelmet fordítottak annak idején egy önálló, erős magyar ipar megteremtésére, bár az is igaz, hogy a magyar gazdaságpolitika a dualizmus óta erősen rászorult a külföldi tőkére. Alapvető szerkezeti problémákat látok, de ennek megoldásához már komoly közgazdasági-szociológiai tudás is szükségeltetik.

És hogyan tudnánk kijavítani? Mi a magyar társadalom és gazdaság alapproblémája, és van-e olyan párt vagy pártkezdemény, ami képes lehet erre megoldást nyújtani?

- Ahogy arra az előbb utaltam, az egyik alapprobléma a rendkívül alacsony foglalkoztatottság. Emiatt az állam kevés adóbevételhez jut, ezért alig van pénz az ország lakóinak életszínvonalának, életminőségének emelésére. Úgy látom, ezzel a problematikával leginkább a Fidesz nézett szembe, igaz, vitatható módon: a közép-és a felső rétegeknek kedvezőbb egykulcsos adórendszerrel, a társasági adó csökkentésével operált. Az eredmények eddig nem biztatóak, de hátravan másfél év a választásokig, és az is lehetséges, hogy még egy ciklus kellene az intézkedések gyümölcsöző hatásai kialakulásához. Az biztos, hogy a Fidesz megszorító intézkedései (pl. a munkanélküli támogatás radikális, három hónapra csökkentése, az ÁFA- emelés, a segélyezési plafon, a rokkant-ellátások csökkentése) fájdalmasak voltak.  A másik alapprobléma: a korrupció, és a társadalmi bizalom alacsony szintje, ezzel a Fidesz sem nézett eléggé szembe. További gond: elkeserítően keveset fordítunk a kutatás-fejlesztésre, a tanárok fizetése alacsony, holott rajtuk múlik, milyen szakemberek szolgálják az országot.

A szocialisták inkább az esélyegyenlőséget, a vesztesek támogatását, a multinacionális cégekkel való jó kapcsolatot hangsúlyozzák, ám eddig ez sem hozta el a gyarapodó Magyarországot. Az LMP, és a Jobbik receptje még nem kipróbált. Mindenképpen örvendetes, hogy az LMP a nagyobb nyilvánosságért áll ki, és a korrupciót ostorozza, azonban az kérdéses, hogyan tudna a párt gazdaságpolitikája a mostaninál lényegesebben több munkahelyet teremteni. Azonban neki, és másoknak sincs könnyű dolga, hiszen az alacsony foglalkoztatottság okai szerkezetiek: a fekete-és szürkemunka nagy aránya, az ebben rejlő rossz mentalitás, és az, hogy nagyon sok ember rendelkezik alacsony képzettséggel, jól használható nyelvtudással ellenben kevésbé. A Jobbik nem rezonál ezekre a szerkezeti gondokra, ellenben kiemeli a cigánykérdést, és valós gondokat tesz etnikai jellegűekké. Másfelől, az államadósság újratárgyalásának lebegtetése – ahogy azt a Jobbik javasolja kormányon – igen kockázatos.

A rossz hír az, hogy ha őszinték vagyunk, akkor azt kell kimondanunk, hogy a mélyben olyan nagy problématömeg van, amelyre nem lehet gyors megoldást kínálni.

Köszönöm a beszélgetést.

Hrabóczki József Sándor

Az LMP válságáról írt korábbi cikkübket itt találja, a Jobbik belső problémáiról  szóló írásainkat itt és itt olvashatja.

Ha tetszett a cikk, oszd meg