K20181120

Utolsó módosítás06:24:11 AM

Visszakerült Magyarországra a Seuso-kincs egy része

Budapest, 2014. március 26., szerda (MTI) - Magyarország visszaszerezte és hazaszállította a római kori Pannóniából származó, páratlan ezüsttárgy-együttes, a Seuso-kincs hét darabját - jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök szerdán rendkívüli sajtótájékoztatón a Parlamentben.

    "Magyarország családi ezüstjének" visszaszerzési költsége 15 millió euró (mintegy 4,5 milliárd forint) volt, az 1990-es kikiáltási ár mai értékének egyharmada - közölte a kormányfő, aki kalandos történetnek nevezte a visszavásárlást. Az ezt célzó tárgyalásoknak - mint mondta - két "főszereplője" volt, Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója és Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár. A kincsek a Terrorelhárítási Központ logisztikai segítségével szállították Londonból Magyarországra a múlt hét végén.

    Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke azt mondta, a magyar tudomány számára óriási jelentősége van a Seuso-kincs hazakerülésének, hiszen így kutathatóvá válik.
    Baán László történelmi pillanatként jellemezte az ezüstkincsek visszaszerzését, amelyek szombattól három hónapon át ingyenesen megtekinthetők az Országházban, később pedig - várhatóan 2018-tól - a múzeumi negyed "ékkövei" lesznek. Hozzátette: a tizennégy darabos tárgyegyüttesnek a fele került most haza, köztük a legfontosabb darab, a névadó Seuso-tál.
    Orbán Viktorral folytatott megbeszélése után a főigazgató közölte: idő kérdése lehet, hogy aSeuso-kincs többi ismert darabja is visszakerüljön Magyarországra és arra is látott esélyt, hogy akár az időközben elkallódott vagy valamilyen módon nyilvánosságra került kincsekkel egészüljön ki a páratlan lelet.
    Baán László kifejtette: egy angol testvérpárral tárgyaltak, akik a múlt hét végéig "birtokosai voltak" a kincseknek; velük a magyar félnél való jelentkezésük után másfél évvel ezelőtt vették fel a közvetlen kapcsolatot. A műtárgyakat többször meg tudták vizsgálni, kellő dokumentációval rendelkeztek azokról, kétség nem férhet eredetiségükhöz és valódiságukhoz - hangsúlyozta.
    A főigazgató hozzátette: a brit hatóságok a tárgyak kiviteli engedélyének megadásával elfogadták Magyarország tulajdonjogát, ez a későbbiekre nézve is nagyon bíztató. A többo kincsnek Lord Northampton a tulajdonosa, vele a jövőben is folytatódnak tárgyalások, mától kezdve azonban "ide lejt a pálya" - fogalmazott. 
    Az időzítésre vonatkozó felvetésre elmondta: az a történések véletlenszerűségén múlott, a megállapodást tavaly decemberben írta alá, az engedélyezési folyamat a múlt héten zárult le.
    Baán László felidézte az 1993-as pert is, amelyet a magyar állam elveszített, és azt mondta: úgy látják, akkor lehetett volna jobb eredményt elérni, de sajnos Magyarországnak nagyon hátrányos pozíciói voltak. Nem került elő semmilyen olyan döntő bizonyíték az elmúlt több mint 20 évben ahhoz, hogy a siker reményében a pert újra kezdeményezhették volna - fejtette ki, hozzátéve, hogy Magyarországnak érdeke volt elkerülni egy újabb vesztes pert.
    A Seuso-kincs hét darabjáért kifizetett kompenzációs összeg az a 4,5 milliárd forint, amely a költségvetési szervek januári kiadásairól szóló - az interneten is olvasható - nemzetgazdasági minisztériumi beszámolóban is szerepelt "egy külföldi személy kártalanítására egy ügyvédi irodában letétbe helyezett összeg a Szépművészeti Múzeumnál" megnevezéssel. Az összeggel kapcsolatban korábbi sajtótalálgatásokban az is felvetődött, hogy egy értékes festményt vásárolna belőle a múzeum.
    A Seuso-kincs néven ismert, páratlan értékű lelet egy ókori római ötvösremek-együttes. Nevét a több mint 1500 évvel ezelőtt élt tulajdonosáról, egy magas rangú római tisztségviselőről kapta, aki a mai Polgárdi területén élt és aki vagy akinek örökösei vélhetően egy barbár katonai betörés alkalmával rejtették el a kincseket a 4-5. század fordulóján.
    Az együttes a 4. században készült, összesen 14 nagyméretű, étkezéshez és tisztálkodáshoz használt ezüstedényből, valamint a kincs elrejtéséhez szolgáló rézüstből áll. A magyar állam most hét darabot szerzett vissza: a vadász-, azaz a Seuso-tálat és a geometrikus tálat, a két geometrikus kancsót, a kézmosó tálat, az illatszeres dobozt és a Dionysos-kancsót, továbbá a kincs elrejtéséhez használt rézüstöt.
    A tárgyegyüttes 1990-ben a New York-i Sotheby's aukciós ház árverésén bukkant fel, ahol megpróbálták értékesíteni, ám először Libanon, majd Magyarország és Jugoszlávia is kereseteket nyújtott be azon az alapon, hogy a kincset az ő területén találták meg, így a gyűjtemény őket illeti. Libanon később visszavonta igényét, Magyarország és a Jugoszlávia jogutódjaként perlő Horvátország keresetét pedig elutasította a New York-i esküdtszék, ezért a kincsek a birtokosnál maradtak.
    A Magyar Régész Szövetség elnöke, Lassányi Gábor üdvözölte a Seuso-kincs részleges hazakerülését, amelyet fontos lépésnek nevezett a teljes leletegyüttes visszaszerzése felé. Úgy vélte, a lelet magyarországi eredetének bizonyításában fontos szerepet játszhat egy 1878-ban Polgárdi területén előkerült, a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött ezüst négylábú állvány, amely a kutatás szerint ugyanabban a műhelyben készülhetett, mint a kincs többi darabja. 
    "Ha ez a hét műtárgy már itthon van és tudományosan bizonyítják a lelet magyarországi eredetét, remélhetőleg sokkal bátrabban fogják a tulajdonosok fölajánlani a magyar államnak a lelet többi darabját is különféle konstrukciókban, így szépen lassan teljessé válhat ez a páratlan kincs-együttes" - fogalmazott a régész.

Zelnik István: elismerés a tárgyalóknak Budapest, 2014. március 27., csütörtök (MTI) - Elismerését fejezte ki az MTI-hez csütörtökön eljuttatott közleményében Zelnik István műgyűjtő, amiért a Seuso-kincs néven ismert késő római ezüstkincsegyüttes egy részét ilyen kedvező áron sikerült visszaszereznie a magyar államnak.

    Zelnik István, a nevét viselő budapesti aranymúzeum tulajdonosa 2012 augusztusában jelentette be: megvásárolná a vélhetően Polgárdi közelében előkerült, majd máig ismeretlen módon külföldre juttatott, késő római ezüstkincsegyüttest. A sok milliárdos befektetéshez a magyar állam jóváhagyása is szükséges lett volna, L. Simon László akkori kultúráért felelős államtitkár azonban azt közölte: a kormányzat abban bízik, hogy a Seuso-kincs az elmúlt években elvégzett jelentős tudományos háttérmunka révén kerülhet vissza Magyarországra.
    Közleményében Zelnik István leszögezte: örömmel fogadta Orbán Viktor miniszterelnök szerdai bejelentését, miszerint a magyar kormány visszaszerezte a "felbecsülhetetlen eszmei értékű" Seuso-kincsek egy részét.
    "Ez a nemzeti érdeket szolgáló lépés elengedhetetlen volt, hiszen a jogi úton történő érdekérvényesítés a magyar állam részéről az elmúlt évtizedekben semmiféle eredménnyel nem járt" - emlékeztetett a műgyűjtő, aki úgy vélte, két évvel ezelőtt tett erőfeszítéseivel hozzájárulhatott a Seuso-ügy sikeres megoldásához.
    Zelnik István kiemelte, hogy a kincs - közte a legfontosabb nagy vadásztál, a Pelso (Balaton) felirattal - kiállíthatóvá, kutathatóvá válik, és méltó helyen tárják majd a közönség elé.
    "Őszintén gratulálok a tárgyalásokat lefolytató személyeknek, hogy a kincseket ilyen kedvező áron sikerült megvásárolniuk, hiszen két évvel ezelőtt sokkal drágábban jutottam volna a kincsekhez. Egyébként egy nemzetközi árverésen a Seuso-tárgyegyüttes valószínűsíthetően több száz millió euróért kelt volna el" - méltatta a Seuso-kincs hazajuttatásában

Német Régészeti Intézet: örömhír, hogy a kincs egy része Magyarországra került Bálint Marcell, az MTI tudósítója jelenti: Berlin, 2014. március 27., csütörtök (MTI) - Örömhír, hogy a Seuso-kincs egy része Magyarországra került - mondta az MTI-nek csütörtökön a Német Régészeti Intézet frankfurti kutatóintézetének (Römisch-Germanische Kommission, RGK) igazgatója.

    Bánffy Eszter hangsúlyozta: a Seuso-kincs az egyik legfontosabb leletegyüttes a kései antikvitás korából, és valamennyi római korral foglalkozó szakértő meggyőződése, hogy a Balaton-felvidékről származik.
    Az 1970-es évek végén feltárt kincsek státusáról 1993-ban folytatott pert felidézve elmondta: "szörnyű érzés volt látni, hogy nem veszik figyelembe az érveinket a New York-i bíróságon, holott mindegyik azt támasztotta alá, hogy ez egy Magyarországról kicsempészett kincslelet".
    Az RGK igazgatója hozzátette: örömteli fejlemény, hogy a lelet egy része "végre visszakerül Magyarországra".
    "Félig örülünk, félig várakozunk, hiszen remélhetőleg a közeli jövőben a további darabok visszaszerzéséről is szó lehet" - emelte ki Bánffy Eszter az MTI-nek telefonon adott nyilatkozatában.
    Az 1829-ben alapított Német Régészeti Intézet (Deutsche Archäologische Institut, DAI) az európai régészettudomány egyik vezető intézménye. A berlini központú szövetségi kutatóintézet a külügyminisztérium felügyelete alatt működik, és 120 munkatársával kiterjedt nemzetközi tevékenységet végez. Athénban, Isztambulban, Kairóban, Rómában, Madridban és Lisszabonban tart fenn állandó kutatási osztályt.
    A frankfurti központú RGK-t 1902-ben alapították. Bánffy Eszter az intézet első külföldi, és első női vezetője. A szakember a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora, címzetes egyetemi tanár, 2013 ősze óta irányítja az RGK munkáját.
    A Seuso-kincs néven ismert, páratlan értékű lelet a 4. században készült, 14 nagyméretű, étkezéshez és tisztálkodáshoz használt ezüstedényből, valamint a kincs elrejtéséhez szolgáló rézüstből áll. Nevét a több mint 1500 évvel ezelőtt élő tulajdonosáról, egy magas rangú római tisztségviselőről kapta, aki minden bizonnyal a mai Polgárdi környékén élt, és aki - vagy akinek örökösei - vélhetően egy barbár katonai betörés alkalmával rejtették el a kincseket a 4-5. század fordulóján. Magyarország a leletegyüttes felét szerezte vissza, köztük a legfontosabb darabot, a névadó Seuso-tálat.

Francia szakértők: nagyon jó hír, hogy közgyűjteménybe kerül a kincs Venczel Katalin, az MTI tudósítója jelenti: Párizs, 2014. március 26., szerda (MTI) - Nagyon jó hír, hogy közgyűjteménybe kerül a Seuso-kincs és hozzáférhetővé válik a kutatók, valamint a nagyközönség számára - mondta Francois Baratte, a párizsi Sorbonne egyetem kései antikvitás és kora középkor régészeti tanszékének professzora szerdán az MTI-nek.

    A szakértő elmondta, hogy egy fotókkal illusztrált brit tanulmánynak köszönhetően a tudományos világ - hozzá hasonlóan - a Seuso-kincsről már eddig is sokat tudhatott, de a tanulmány készítőin kívül más kutatók még soha nem láthatták közelről ezek a tárgyakat.
    A francia szakember szerint a Seuso-kincs egy nagyon fontos gyűjtemény a kései antikvitás korából, ehhez hasonló jellegű nagy kollekció megközelítőleg tíz létezhet a világban. Közülük mindegyik nagyon egyedülálló és különböző az összetételük, illetve a tárgyak díszítései miatt. Az értékük felbecsülhetetlen.
    Azok a szakértők, akik már korábban is láthatták közelről a Seuso-kincs tárgyait, megállapították, hogy egy jelentős leletről van szó, hiszen ez egy olyan kollekció, amelynek nagy értéke volt a saját korában, ezáltal nagyon sok információt hordoz a korabeli értéktárgyakról, az étkezési edényekről és a kor díszítéseiről. Miután azonban eddig egy magángyűjtemény része volt, hozzáférhetetlen volt az anyag - hangsúlyozta Baratte.
    A professzor reményét fejezte ki, hogy mostantól a szakértők pontosabban megvizsgálhatják az egyes darabokat és végre bizonyíthatják a tárgyak pontos eredetét is. Ha erre megnyílik a lehetőség, ő maga is szívesen ellátogatna Budapestre - jelentette ki.
    Béatrice Caseau-Chevallier, a párizsi Sorbonne egyetemem bizánci korral foglalkozó történésze kiváló hírnek nevezte, hogy "ennek a csodálatos gyűjteménynek egy része kiállításra kerül". 
    A történész emlékeztetett arra, hogy a kincs eredete vitatott. Szerinte nehéz megállapítani a pontos származását, miután az ókor végén a római elit a birodalom teljes területén hasonló ízlésvilággal rendelkezett. Szerette magát értéktárgyakkal, elsősorban ezüstfélékkel körülvenni, és mitológiai jelenetekkel díszítette edénykészletét. Ugyanaz a közös kultúra volt jellemző mindenhol, miután a kereszténység a 4. század alatt terjedt el az arisztokrata körökben. Vagyis nem létezett olyan regionális stílus, amely alapján a Seuso-kincset a római birodalom valamelyik régiójához közvetlenül hozzá lehetne kötni.
    Mint mondta, a hadsereg magas rangú tisztjeinek lehettek ilyen tárgyai, amelyek a gazdaságukra és társadalmi státuszukra utaltak, valamint az egyháznak is voltak ezüsttárgyaik. Az, hogy a kincseket a 4-5. század fordulóján egy barbár katonai betörés alkalmával elrejtették, ennek a korszaknak a bizonytalanságára utal és azt mutatja, hogy a tulajdonosok nem élték túl a támadást. 
    Ez esetben két dolog lehetséges: a tulajdonos veszélyben látta a kincseket az invázió miatt és elásta a saját házában, ő maga pedig nem élte túl a támadást, vagy pedig a tárgyakat ellopták és egy új tulajdonos rejtette el őket, aki később nem ásta ki azokat. Miután nem ásatás során került elő a Seuso-kincs, ezt nem lehet pontosan megállapítani - hangsúlyozta a történész. Hozzátette: a 4. században Pannónia területén több invázió is történt, mielőtt a terület a hun birodalom része lett, így többször is adódott alkalom arra, hogy a kincseket elrejtsék ezen a vidéken.

közreműködőket.
    Orbán Viktor szerdai sajtótájékoztatóján elmondta: az ezt célzó tárgyalásoknak két "főszereplője" volt, Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója és Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár.
    Az ügy kapcsán Zelnik István köszönetét fejezte ki Szőcs Géza volt kulturális államtitkárnak, "aki nélkül ma a Seuso-ügy nem nyert volna megoldást". 
    A műgyűjtő közölte: a Seuso-ügy kormányzati megoldása lehetővé teszi számára, hogy a leletegyüttes megvételére szánt forrásait a köz érdekét szolgáló kulturális örökségvédelmi programok megvalósítására, új múzeumok létrehozására, ázsiai kutatások és publikációk finanszírozására fordíthassa.
    A Seuso-kincs néven ismert, páratlan értékű lelet a 4. században készült, 14 nagyméretű, étkezéshez és tisztálkodáshoz használt ezüstedényből, valamint a kincs elrejtéséhez szolgáló rézüstből áll. Nevét a több mint 1500 évvel ezelőtt élt tulajdonosáról, egy magas rangú római tisztségviselőről kapta, aki minden bizonnyal a mai Polgárdi környékén élt, és aki - vagy akinek örökösei - vélhetően egy barbár katonai betörés alkalmával rejtették el a kincseket a 4-5. század fordulóján.
    A kincs hét darabjának visszaszerzési költsége 15 millió euró (mintegy 4,5 milliárd forint) volt, a műtárgyak szombattól három hónapon át ingyenesen megtekinthetők az Országházban, később pedig - várhatóan 2018-tól - a múzeumi negyedben lesznek láthatók.
    Baán László szerdán azt közölte: idő kérdése lehet, hogy a Seuso-kincs többi ismert darabja is visszakerüljön Magyarországra, és arra is látott esélyt, hogy akár az időközben elkallódott vagy valamilyen módon nyilvánosságra került darabokkal egészüljön ki a páratlan lelet.

Baán: idő kérdése és a kincs többi darabja is visszakerülhet Budapest, 2014. március 26., szerda (MTI) - Baán László szerint idő kérdése, hogy a Seuso-kincs többi ismert darabja is visszakerüljön Magyarországra. A Szépművészeti Múzeum főigazgatója erről szerdán beszélt újságíróknak azt követően, hogy a kormányfő bejelentette: a Magyarország visszaszerezte és hazaszállította a Seuso-kincs hét darabját.

    A főigazgató arra is látott esélyt, hogy akár az időközben elkallódott vagy valamilyen módon nyilvánosságra került kincsekkel egészüljön ki a páratlan lelet. Baán László elmondása szerint a kincseket szárazföldi úton, a Terrorelhárítási Központ közreműködésével szállították Londonból Magyarországra, de további részleteket nem közölt. Azt azonban megerősítette, hogy a szállítást rendkívüli biztonsági intézkedések kísérték. 
    Kifejtette: egy angol testvérpárral tárgyaltak, "akik a birtokosai voltak" a múlt hét végéig a kincseknek. Hangsúlyozta: velük - a magyar félnél való - jelentkezésük után másfél évvel ezelőtt vették fel a közvetlen kapcsolatot. A kincseket védett helyen tartották Londonban és jelezték: szeretnék, ha az értékes darabok köztulajdonba kerülnének. Baán László elmondása szerint többször meg tudták vizsgálni a műtárgyakat, kellő dokumentációval rendelkeztek azokról, kétség nem férhet eredetiségükhöz és valódiságukhoz. 
    Mint felidézte, magyar kutatók eddig soha nem férhettek hozzá a kincsekhez. Ő azon kevesek közé tartozott, akik nagyon hamar kézbe vehették a lelet egyes darabjait. Abban a pillanatban, hogy a tárgyalások a megfelelő vágányra kerültek "a legteljesebb nyíltsággal" kerültek elé a kincsek, amelyeket minden szempontból megvizsgálhattak - fogalmazott Baán László. 
    A testvérpár nem vitatta a magyar állam tulajdonjogát és így egy 15 millió eurós kompenzációs összegben tudtak megállapodni a tárgyalások végén. A kincsek kikiáltási ára annak idején 40 millió font volt, ami mai áron 100 millió eurónak felel meg - emlékeztetett. 
     A most visszakerült kincsek - köztük a Seuso-tál - a lelet magyar szempontból értékesebb felét teszik ki - mutatott rá a főigazgató, aki hozzátette: az 1990 óta tartó rendőrségi nyomozás során felgyűlt eredmények nagyon fontosak voltak ahhoz, hogy végül a magyar tulajdonjogot ne vitassák. Fontosnak tartotta azt is, hogy a brit hatóságok kiengedték a kincset az országból, ez egy bonyolult engedélyezési folyamat volt. 
    Baán László hozzátette: az engedéllyel elfogadták Magyarország tulajdonjogát, ez a későbbiekre nézve is nagyon bíztató. A kincsek értéke felbecsülhetetlen - jegyezte meg, hozzátéve: a további hét kincsnek Lord Northampton a tulajdonosa, és ahogy eddig is folytak tárgyalások, úgy a jövőben is lesznek ilyenek. 
    Mától kezdve más a helyzet, és Magyarország tárgyalási pozíciói egész mások, "ide lejt a pálya" - fogalmazott Baán László, hozzátéve: fontos volt, hogy a mostani tárgyalásokat bizalmas keretek között folytatták le. 
    Az időzítésre vonatkozó felvetésre a főigazgató azt mondta: az a történések véletlenszerűségén múlott, a megállapodást tavaly decemberben írta alá. Ezt követően az engedélyezési folyamat zajlott, ennek a múlt héten került pecsét a végére. Az időzítés a brit hatóságok kezében volt - mutatott rá. 
    Felidézte az 1993-as pert is, amelyet a magyar állam elveszített, és azt mondta: úgy látják abban a perben lehetett volna jobb pozíciókat elérni, de sajnos Magyarországnak nagyon hátrányos pozíciói voltak. Ahhoz képest nem került elő semmilyen olyan döntő bizonyíték az elmúlt több mint 20 évben, hogy a siker reményében a pert újra kezdeményezhették volna - fejtette ki, hozzátéve, hogy Magyarországnak érdeke volt elkerülni egy újabb vesztes pert. 
    A Szépművészeti Múzeum később az MTI-nek megerősítette, hogy a Seuso-kincs hét darabjáért kifizetett kompenzációs összeg az a 4,5 milliárd forint, amely a költségvetési szervek januári kiadásairól szóló - az interneten is olvasható - nemzetgazdasági minisztériumi beszámolóban is szerepelt "egy külföldi személy kártalanítására egy ügyvédi irodában letétbe helyezett összeg a Szépművészeti Múzeumnál" megnevezéssel. Az összeggel kapcsolatban korábbi sajtótalálgatásokban az is felvetődött, hogy egy értékes festményt vásárolna belőle a múzeum.

Ha tetszett a cikk, oszd meg