Kaneko Miyuji Attila zongoraestje a kismarosi művelődési házban.
Szokás szerint telt ház volt, és ezzel nem mondok újat. Új nézők, régiek, fiatalok, gyerekek!, a derékhad és az idősek mind hallgatni akarták Attilát (Kaneko Miyujit), aki végre 3 és fél év után nálunk koncertezett. Budapest és Párizs előtt – itt, Kismaroson. Vendégünk volt még az elegáns és nagyvonalú Bogányi-zongora, itt játszott rajta először zongoraművészünk! – köszönet érte Bogányi Gergelynek.
Chopin, Rahmanyinov, Beethoven, Liszt és Bartók mellett japán zenét is hallhatott a nagyérdemű – ami persze nem csoda, hiszen mint köztudott, édesanyja magyar, édesapja japán. Szokás szerint egy szám erejéig maga köré gyűjtötte a gyerekeket is, nekik játszott – és mi örömmel láttuk, milyen sok kisgyermek gyűlt össze.
Attila nemcsak kiváló muzsikus, hanem a zene nagykövete is. Mindig mesél az eljátszandó
darabokról, a zeneszerzőkről, a művek keletkezéséről. Most beszélt az egészségről, a háborúról, a békéről, és mindenekelőtt a művészek felelősségéről is ebben a fura, zaklatott világban.
A hangverseny programja Beethoven IX. szimfóniájával zárult, annak is 4. tételével. Az Örömóda dallamait Liszt Ferenc átiratában hallhattuk. Soha aktuálisabb zeneszám nem illett ahhoz a helyzethez, ami ma körülöttünk van. Újra rácsodálkozhattunk Attila (Miyuji) elképesztő tehetségére, együtt könnyeztünk és nevettünk vele, és szembesültünk azzal, hogy a szerénység és alázat milyen naggyá tudja tenni az embert.
A ráadások passzoltak a japán-magyar fiatalemberhez: a japán szerző finom hangzású zenéje mellé pontosan illett Bartók Béla: Este a székelyeknél című közismert feldolgozása. A fantasztikus este emberi hanggal zárult: Miyuji (Attila) stílszerűen japán népdallal búcsúzott tőlünk.
Örömmel várjuk Őt vissza!
Köszönet a hangverseny megálmodóinak, a segítőknek, és mindazoknak, akik egy csipetnyit is hozzátettek ahhoz, hogy a zeneszerető közönség ilyen élménnyel térhessen haza.
Végvári Györgyi
Fotók: Ivor Andrea
Megjelent a Kismarosi Kikiáltóban
U.i. Nem tudom elhallgatni, hogy mennyi visszajelzés érkezett hozzám levélként:
Köszönet Kismarosnak!
Köszönetet mondunk a hangversenyért.
Köszönet az élményért.
Köszönet az Erőért – melyet kaptunk;
és fejet hajtunk
Beethoven, Liszt Ferenc és Kaneko Miyuji Attila nagysága,
valamint a Teremtő Úr előtt!
Kicsi kis pont az ember,
de a Miyuji-koncert után – felmagasztosul!
Baka Györgyi (költő), B. Tóth Klára (költő, képzőművész), Faragó Laura (énekművész), Herczegh Melinda (Herczegh Anita édesanyja), Hubert Ildikó (költő, egyetemi adjunktus), Nagy László (irodalomtörténész, egyetemi tanár), Végvári Ágnes (kertészmérnök, humánökológus)
És a koncertmeghívó továbbítását is köszönöm! Láttam máshol is, de az a külön email olyan figyelemfelhívó volt, hogy nagyon szerettem volna eljutni. És nagyon megérte! Fantasztikus előadás volt! A zongora különlegessége eltörpült a megszólaltatója mellett.
Milyen alázatos, szimpatikus ember és mekkora tehetség!
Köszönöm az invitációt, felejthetetlen volt ez a koncert!
Nóri
Valóban gyönyörűséges volt. Régen volt ennyire lelkemre ható koncertélményem!
Margó
Felejthetetlen élmény volt számomra a koncert, nemcsak zenei élvezetet adott, hanem a termet átjárta egy családi összetartozás, öröm érzete is, amit a művész személye és gondolatai hoztak létre. Hálás köszönet Kaneko Miyuji Attilának és Kismarosnak.
Szabados Jutka
Azóta sem térek magamhoz! Ezt a “gyereket” 27 éve láttam, amikor a nagymamájával a rendőrségen intézték a letelepedést. Én is ilyen ügyben jártam ott, a lányom letelepedését intézni, aki akkor 3 éves volt. Élmény volt, ahogy a két kis ferdeszemű méregette egymást! Szóval emiatt is külön szeretem Attilát, és persze a hatalmas tehetségéért, a szerény természetéért, a magyarságáért, minden értékéért.
M.
Örülök, hogy együtt voltunk ezen a lélekemelő esten. Örök emlék.
Ági
Kedves Társak az ÉLMÉNYBEN!
Baka Györgyit is megihlette az este. Fogadjátok szeretettel a versét.
Baka Györgyi
GYÖNGÉDSÉG ÉS LÉLEKERŐ
Kaneko Miyuji Attila
zongoraművész
estje Kismaroson
Hogyan lehetséges
a gyöngédségnek
és az erőnek ilyen
lágy és viharzó
összeforradása?
A szikkadt, szomjazó
föld áhítozza így
az éltető esőt, mint
bennünk a lélek
zenédet, mely árad
mint a belső tenger,
zöldellő rügyfakadás
Átjárja szívünket
a belőled sugárzó
a másik emberért
dobbanó szeretet
közvetlensége
felszabadító ereje
Ebben a háború
szaggatta időben is
az Örömódában
dobbanó küzdelem
és csillagzó jóság
hangjai érlelik
szívünkben az
Egység álmát
