A 38. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt egyházmegyei kormányzót kedden délelőtt temették szülővárosában, Kistarcsán . Nem csak mostani szolgálati helyéről, Kókáról és Tápiószecsőről érkeztek nagy számmal, hanem minden olyan településről, ahol korábban szolgált, Vácról, Veresegyházról, Őrbottyánból, Erdőkertesről, Salgótarjánból, Mogyoródról.
A gyászmisét a Rózsafüzér Királynője templomban Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök celebrálta több, mint hetven paptestvér, köztük Varga Lajos segédpüspök jelenlétében. Így fogalmazott:
„Nemrég egy fiatal vértanú pap, Brenner János boldoggá avatásán vettünk részt Szombathelyen, most egy fiatalon elhunyt papot temetünk. Amikor hálát adunk János atyáért, egyben kérjük is az Aratás Urát, hogy az ő fiatal papjának az áldozata árán is gondoskodjék az ő népéről, Egyházáról, és küldjön helyette papokat. Amikor bejöttem ide, egy ministráns fiú állt az ajtónál. Ennek a kisfiúnak az arcán keresztül én egy új papot is véltem felfedezni. Egy közös imádságra hívlak most benneteket, a feltámadás reménységével.”
Az Evangélium után Gável Henrik atya emlékezett meg János atyáról. Elmondta, hogy János atya egy pap testvérénél ebédelt aznap, onnan sietett hittanórát tartani. Nem utolsó vacsora volt, hanem utolsó ebéd. János atya nagyon szeretett pap testvéreivel lenni. Ebéd után még meggyónt, alig egy órával halála előtt. Tisztán állt az Úr elé. Egy másik pap testvér, amikor értesült a balestről, odasietett, és feladta neki a szent kenetet, miközben imádkozó hívek vették körül kiterített testét. Az Úr egy pillanatra sem hagyta egyedül János atyát. Nem ágyban, párnák közt halt meg, hanem miközben egyik helyről ment a másikra, az úton. De hiszen úton vagyunk mindannyian! Ő is kereste az útját, kapucinusnak készült. A puritanizmus volt rá jellemző. Amilye volt, továbbadta, nem ragaszkodott semmi földi dologhoz. Amikor nem régen egy jegyespárt készített fel, megjegyezte nekik. Én felkészítelek benneteket, de összeadni már nem én foglak, mert már nem leszek itt akkor. A próféta szólt belőle, bár ő a kapucinusokra gondolt, de az Örök Haza várta.
A Szentmisét és a gyászszertartást követően a közeli temetőbe utolsó útjára kísérte a tömeg szeretett papját. A sírnál Beer Miklós püspök búcsúzott János atyától. „Az élő Krisztust hirdette, az élő Egyházat szolgálta és minden papi szava, ténykedése az örök élet üzenet volt. Most kialudt benne a szívvel lobogó életnek eleven lángja. De ez csak a látszat. Itt a földön tovább él lelkipásztori munkásságának szellemi öröksége, ő pedig tovább él az örök életben. Ha el is ment most közülünk, elevenen itt marad mind az, amit gyászoló hívei hallottak, tanultak tőle. Megmarad a sok emlék is, amit ünnepek és hétköznapok eseményei idéznek róla. Megmarad a bíztató tanítás: Krisztus azért jött, hogy a benne hívőknek életük, mégpedig bőséges örök életük legyen. Itt gyászoló hívei nagy részét is keresztelte, tanította, a szentségek áldásával gazdagította. Sokakat vitt Jézushoz elsőáldozáskor, majd sürgette a gyakori áldozást, végül sokakat készített fel a Jézussal való utolsó találkozásra. Itt a temetőben is azok közt nyugszik majd, akik ismerték és szerették. Sokan neki köszönhetik, hogy Isten népéhez tartoznak. Szent közösség fűzte össze híveivel, mindenkinek mindene akart lenni. Szívének és otthonának ajtaja nyitva volt hívei számára.”
A sírt és környékét nagy területen borították a koszorúk. János atya alig tízéves szolgálata alatt ezreknek mutatott utat. Hívei rajongásig szerették, mert önmagát adta nekik.
Hrabóczki József Sándor
További képeket itt talál:
Korábbi írásunk a halálesetről:
http://rikkancshirek.hu/index.php/hitelet/2685-bakonyijanos
