A gyepszintet meghaladó díszfüvek meghatározó elemei kertünknek, hiszen termetre cserjéink méretét sok esetben elérik, de meg is haladhatják, de eltérő szerkezeti felépítésüknek köszönhetően egzotikus hangulatot keltenek.
Méretüktől, télállóságuktól függően változatos szerepet tudnak betölteni a fűfélék. A skála rendkívül széles, mivel a sziklakertekbe illő csenkeszektől (Festuca glauca, F. gautieri) kiindulva a 4 métert is meghaladó bambuszokig (Phyllostachys sp.) számos fajta közül választhatunk az alapján, hogy milyen funkció betöltését célozzuk meg, vagy mely kinézetet részesítjük előnyben. Pompásan mutatnak egymagukban szoliterként, de térhatárolóként vagy takarásra is tökéletesek. Kertünk vízpartimitátorai is lehetnek, tavak, medencék partján emelik az összkép harmóniáját.
Helyüket úgy válasszuk ki, hogy a fényben ne legyen hiány, mi több a tűző napon érzik magukat a legjobban. Leendő termetüket se hagyjuk figyelmen kívül. Mivel hosszú levelei széthajlóak és évről évre nagyobb helyet igényelnek érdemes már az ültetés helyét is jól megfontolni. Példának okáért a japán díszfű (Miscanthus sp.) vagy a pampafű (Cortaderia selloana) leveleinek széle éles, és könnyen sebesedést tud okozni a bőrön, így kerülendőek az olyan elhelyezések, ahol gyakori a gyalogos közlekedés.
Nagy általánosságban vízigényes fajokról van szó, ez alól a szárazkertek alkotói jelentenek kivételt. Ha a magasabb fűfélék gazdái vagyunk, szenteljünk nagy figyelmet az öntözésükre, kifejezetten a nyári kánikulák idején kiemelkedő ez a gondozás. Szintén az utóbbi kategóriában fontos az a novemberi művelet, amellyel megakadályozzuk a növény pusztulását. Mérettől függően egy vagy két magasságban kössük össze a levélzetet, visszavágásra ne is gondoljunk, mert annak márciusban jön el az ideje. Azok, amelyek erős, masszív szárat nevelnek, mint a bambuszok (Phyllostachis sp.) és az olasznád (Arundo donax), nem igényelnek ilyen műveleteket.
A díszfüvek ékei mégiscsak a virágaik. Füzér, kalász vagy bugavirágzatot fejlesztenek, amelynek ideje augusztustól az őszbe nyúló időszak. A virágzatok a fajok nagyobb esetében télig a növényen maradnak, persze már csak elszáradva. A legtekintélyesebb virágzata az olasznádnak (Arundo donax) és pampafűnek (Cortaderia selloana) van, ezek a 40 cm-es nagyságot is könnyűszerrel elérik. Kefeszerű virágzattal a tollborzfű (Pennisetum sp.) díszeleg, de nem csak ilyen kiváltsága van ennek a növénynek, ugyanis beszerezhető egy teljesen bordó változata is (Pennisetum setaceum ’Rubrum’), de ez inkább dézsás növényként állja meg a helyét, mert javasolt télen fagymentes környezetbe helyezni. Lazább, halványbarna bugák emelik a japánfű (Miscanthus sinensis) fényét. Tarka levelű változatai a zebrafű (M. sinensis ’Zebrinus’) és a molnárpántlika (M. sinensis ’Cabaret’). A száraz virágok a szobában is továbbélnek, ugyanis a száraz virágkötészet kedvelt alapanyagai.
A nagyon változatosan alkalmazható díszfüvek biztos mindenkit megfognak arisztokratikus megjelenésükkel, és mély nyugodtsággal merjük állítani, hogy nem tudjuk túlzásba vinni, persze csak ha betartjuk a térkomponálási elveket.
